A tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján élt az arisztokrata származású belga Goblet d'Alviella, aki nemcsak liberális politikus, szenátor és neves ügyvéd volt, de nyíltan szabadkőműves és szellemi kutató, akit elsősorban a vallástörténet és a szimbólumtörténet érdekelt. Sok éves munkája összegzésének - és egyben az ún. vallásos archeológia alapművének - tekinthető jelen műve, A szimbólumok vándorlása, amely eredetileg 1892-ben jelent meg, s amelyben a szerző azt az alapgondolatot fejti ki és támasztja alá konkrét példákkal, hogy a különféle vallási szimbólumok nem spontán keletkeztek, hanem pár alapmotívum a civilizáció kezdetei óta elsősorban hódítások és kereskedelem útján jut el egyik népcsoporttól a másikig, s lényegét, géniuszát megtartva beépül a helyi kultúrába, vallásba, hiedelemvilágba. A szerző - bőséges előszavát követően - általánosságban ír a különböző népeknél egyaránt előforduló szimbólumokról, majd a legtipikusabbakkal külön részekben foglalkozik. Így szentel egy-egy fejezetet a gammadionoknak (vagy más néven szvasztikának), a szent fának, a szárnyas gömbnek, a szárnyas pálcának (Caduceusnak), valamint a Trisulának (a háromlábú embernek). Az összegzéssel és függelékkel záruló, fekete-fehér képekkel illusztrált kiadvány a téma iránt érdeklődő laikusoknak ajánlható, inkább már kortörténeti érdekességként, mint friss információforrásként. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"