Kőbányai János már évtizedek óta a beat korszak krónikása, fotói, esszéi, riportjai közvetlen betekintést kínálnak a múlt század második felének egyik legizgalmasabb hazai szubkultúrájába. Ennek dokumentumai az Emlékek a beat-korszakból (199512223; legutóbb: Budapest, Múlt és Jövő, 2014), a Beatünnep után (Budapest, Gondolat, 1986) vagy frissiben a Beatünnep (202226064) című kötet, de a szerző fotói is fontos részei munkásságának, Az őszinte szó kevés (1979) című filmmel egyetemben, amelyben riporterként és forgatókönyvíróként is közreműködött. Legújabb könyve, a Beat(korszak)regény izgalmas vállalkozás, a szöveg magvát egy 1986‒87 körül abbahagyott próza képezi, a Beatregény. Közel harminc év után került elő egy pincéből - elsárgult napi és hetilap oldalakról és folyóirat közleményekről, valamint átütő papíron fentmaradt agyonfirkált gépelt kézirat lapokról kupálódott mostani formájává. Szerzője azért hagyta abba az írását és könyvvé szerkesztését (és nemkülönben oly kockázatos kiadását), mert a megírása korában erős hiányérzete volt, hogy nem sikerült megragadnia a korszakot, amelyet a magyar beatkorszak és társadalmi környezete ábrázolásával el kívánt érni. Ám ami „nem jött be” számára akkor, azt elvégezte helyette az emberöltőnyi idő. A mű egyszerre regény, riport, interjúbeszámoló, talán szociográfia - egyedi lencsén át mutatja meg az olvasónak a magyar beat kultúrát testközelből, egyszerre írott és vizuális formában a szerző saját fekete-fehér fotóival.