"Alekszejben minden hamis volt, az is, amit írt, az is, amit mondott, és az is, ahogy öltözködött" - emlékezik vissza Alekszej Makszimovics Peskovra, azaz Gorkijra egykori házvezetőnője, ápolója, orvosa, Lipa, akit amúgy Diavolinának ("Boszi") hívtak az ismerősei, barátai. Az írót a lehető legközelebbről ismerő asszony "emlékiratában" leleplezi Gorkij egész álságos életét, megvetően szól érdek vezérelte filoszemitizmusáról, arról, hogy vonzódott az idősebb, de karrierjét elősegítő nőkhöz, arról, hogy lebecsülően nyilatkozott Tolsztojról és Dosztojevszkijről, és folyton csalta a feleségét. A vallomástevő asszony Gorkij révén nagyon közelről látta az orosz-szovjet vezetést, a bolsevik hatalmat is; tudta, hogy Lenin egy elvakult fantaszta, aki kiválóan tudta fanatizálni a bolsevikokat; tudta, hogy Lenin élettársa, Krupszkaja utálta Gorkijt, "és általában mindenkit, aki nem elvakult". Az emberi történések hátterében - és sokszor nem is a háttérben - ott dübörög az orosz-szovjet történelem, a cári birodalom összeomlása, a bolsevik forradalom, a polgárháború, a belső hatalmi harcok, Sztálin önkényuralma - ebben a történelmi keretben beszéli el Gorkij életét, akit 1921-ben Lenin távolíttatott el a Szovjetunióból, akit viszont Mussolini szívesen látott Itáliában, hogy azután hét év múltán Sztálin hazakényszerítse a betegeskedő írót. Diavola mint házvezetőnő, ápolónő, orvos Gorkij mellett van Sorrentóban, külföldi utazásain is, így nagyon közelről látja a nagy író - finoman szólva is - ellentmondásos alakját. Gorkij egyszerre akart független véleményalkotó lenni és megfelelni a bolsevik hatalom elvárásainak, miközben hiú volt a végtelenségig. Földúlta, hogy amikor 1931-ben végleg hazatért a Szovjetunióba, sem Molotov, sem Sztálin nem jelent meg a fogadásán. Annál többször megjelent a generalisszimusz Gorkij betegágyánál, igaz, nem egyszer ittasan. Jellemző az országra, a korra, az egész akkori szovjet világra, hogy a nagybeteg író számára minden nap külön nyomtattak egy Pravdát és egy Izvesztyiját, hogy ne olvashassa el a róla, a betegségéről naponta közölt híreket. Ez az epizód mintegy jelképi erővel hordozza az egész szovjet világ - és benne Gorkij élete - hamisságát. Spiró szerint Gorkij élete alakoskodással telt, talán ennek köszönhette, hogy életben maradt. De még ez sem biztos, hiszen sokáig és sokak által tartott föltételezés volt, hogy Gorkij nem természetes halállal távozott el a világból. Az Ünnepi Könyvhétre kiadott regény minden szereplője valódi személy, minden története igaz történet, és talán éppen ez a minden ízében való hitelesség teszi, hogy az olvasó nem regényként olvassa a könyvet, hanem Diavola Gorkijról szóló, leleplező memoárjaként. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"