A szerző a rendszerváltozást előkészítő értelmiségiek egyike, és hajdani radikalizmusának irodalmi lenyomata ez a vékony veres füzet, amely egy 17 részes, 1988. augusztus 28. és 1989. október 31. között keletkezett versciklust tartalmaz. Költészetén erős nyomot hagyott a hajdani avantgárd aktivizmus, a 20. század elejének lírai progressziója; mindjárt az első vers (itt maradtam) nyitó képe Kassák hagyománybontó eltökéltségét idézi: „egy lövésnyire az élettől / a tejfölös lángos legszélén / tűsarkú cipőben az erőszak / a melltartóban töltött fegyver”. Szakadozott mondatok, töredékes képek, egymáshoz alig kapcsolódó szövegelemek, erőteljes megfogalmazású, ám hiányos mondatok, olykor fragmentumok jellemzik versbeszédét. Ady halála című versében rögzíti történelmi gyásza lírai képét: „az égnek harangja / az éjszaka fekete szalagjai // a homlokon menekülő lovashad / nyílzápor minden kibúvó csillagra / rózsafán kalapja.” Erős érzelmek, intenzív képek, az össze nem illesztettségből fakadó asszociációkra épített hatás jellemzi versei világát. Ugyanakkor néha képes az ellágyulásra, a finomabb tónusú képek megalkotására, a lágyabb szólamok vezetésére is (képeslap). Ám a történelmi idő, a társadalmi változások, a politikai struktúrák alakzatai állnak érdeklődése középpontjában, és ezek látványát vetíti olvasói elé ziháló, szaggatott, egymástól logikailag távol eső képek formájában: „most nincs itt / sirályok bukórepülése / somebody somebody / züm züm levegő / nevet kellene változtatni / elválni a végrendeletben / süket zenészek alapja…” (Bartók). A mindenkori hatalommal szembeni lázadás, az elesettekkel való szolidaritás, a világ formálásának dühe, a jobbító szándékú harag, a hiperkritikus ítész attitűdje formálódnak verssé, olykor versszerűen tördelt szöveggé. Ám ezek az írások mégsem kiáltványok vagy plakátra való indulók, hiszen az indulat hevét az élet apróságainak tárgyias megjelenítése fékezi. Talata József visszatérő képe a szegények ínyencsége, a lángos, a meleget hozó gázszerelő, a „nyugdíjasok játszótere”, a pálinkaszagú föld, a lavórnyi alma, a madárürüléktől foltos ablakpárkány, a pinceszagú bérház – ezekre a szomorkás apróságokra szinte ráüt az erős indulattal ábrázolt halál, a szerveződő új maffiák megjelenése, a süllyedő világ, vagy éppen a KGB-ügynök tetszhalála. Az apróságok szenvtelen sorolása és a világ nagy bajainak fölemlítése adja Talata József verseinek feszültségkeltő dualizmusát – és ebből rajzolódik ki az összkép, Magyarország rendszerváltozásának és azóta húzódó problémáinak, ellentmondásainak izgalmas képe: ”a jövő a múlt szétáradása / elhallgatok tehát vagyok / népfölkelő ellenforradalmár / a mosoly diktatúrájában / remete lettél és néma / szemüvegesen hallgatsz / a barlang kinyitott szájánál” (a vers túlélése). Talata József neoavantgárd versei egyéni és egyedi színfoltot jelentenek a rendszerváltozást megörökítő irodalomban. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"