A hetvenötödik születésnapját tavaly ünneplő Szakolczay Lajos, Széchenyi- és József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő 2016-ban az Orpheusz Kiadótól megkapta Az év legsikeresebb szerzője díjat tudományos igényű és példamutatóan elfogulatlan műkritikusi életműve, valamint a határon túli, főként az erdélyi magyar szépirodalom széles körű megismertetését szolgáló sokoldalú tevékenysége elismeréseként. De azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy abban az évben négy könyvet is megírt: a jelen, Jövőben a múltunk című mellett az Időlámpa képzőművészeti írásait ismertettük is (201616041). Nem véletlenül szólítják őt a trianoni határokon belül a magyar kultúra, és a magyar művészet nagykövetének, erdélyi körökben pedig Szilágyi Domokos művei által lótó-futó gyarmatügyi előadó címet kapott. A szerző korábbi sokszínűséghez hasonlóan, az irodalmi tanulmányok, esszék és kritikák mellett színházi tárgyú írásait is közreadja. A könyvet bevezető Toll című ciklusban a jövőt éltető értékes hagyomány – Szárszó élő öröksége, a magyar irodalom többszörösen megalapozott jövőképe, a mai magyar színház szerepe, az önállóságra törekvő határon túli magyar irodalom megannyi próbája – idéztetik meg. Nemegyszer vitahangsúllyal, ám a különböző nézetek méltóságára mindig ügyelve. A Kronosz képzelmei főfejezetben a magyar irodalom és művelődés távolabbi és közelebbi múltjában kalandoz, a Gong című rész pedig színházkritikákat fog egybe. A gyűjtemény fókuszában az Olvasó-próba című fejezet áll: a Kortársban 1995–1996-ban megjelent csaknem hatvan kritika akarva-akaratlanul az egyetemes magyar irodalom sok ágának összetartozását idézi, hiszen a magyarországi alkotók könyvei mellett terítékre kerülnek az erdélyi, a délvidéki, a felvidéki és a nyugati magyar irodalom jeleseinek művei is. A Búcsú és siratás című ciklusban a Szakolczay szívéhez közel álló halottak – többüket (némelykor a Magyar Írószövetség nevében) ő búcsúztatta – az életművükhöz méltó nekrológot kaptak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"