Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
10%
Teljes leírás
„Aztán amikor leszálltam a buszról, egyszer csak felkapott egy férfi, és úgy magához szorított, hogy levegőt sem kaptam; egyszerre sírt és nevetett – magas, jó megjelenésű ember volt, és tényleg sírt is, és nevetett is. – Nem ismersz meg? Nem ismered meg a papát? Én egyszerűen megnémultam. Nem is szóltam egy szót sem, amíg végre, már a taxiban ülve, meg nem kérdeztem tőle: – Hol van? – A házunk? Itt, a közelben… – Nem a ház, hanem a hó. – Miféle hóról beszélsz? – Én azt hittem, hogy itt majd sok hó lesz. Furcsán nézett rám, de elnevette magát. – New Orleansban még sohasem esett hó. Én legalábbis nem tudok róla. De hallgass csak! Hallod az égzengést? Mindjárt esik. Nem tudom, mitől ijedtem meg jobban, az égzengéstől-e, a cikázva, sisteregve lecsapó villámoktól – vagy az apámtól. Amikor az este lefeküdtem, még mindig zuhogott. Elmondtam a szokásos imáimat, és külön imádkoztam azért is, hogy mihamarább otthon lehessek Sooknál. El sem tudtam képzelni, hogyan fogok elaludni, ha Sook nem kíván jó éjszakát, és nem puszil meg. És tényleg nem is tudtam elaludni, csak azon gondolkodtam, vajon mit hoz majd a Mikulás. Nagyon szerettem volna egy gyöngyház nyelű bicskát. Meg egy nagy kirakós játékot. Cowboykalapot, hozzá való lasszóval.”
Truman Capote

Karácsonyi emlék

Raktári szám: 804357
Borító ár
3 999 Ft
Aktuális online ár
3 599 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Truman Capote
ISBN
9789635049639
Nyelv
magyar
Kiadás pontos dátuma
2024.11.25
Kiadó
Európa Könyvkiadó
Cikkszám
3001090127

Darabszám
Teljes leírás
„Aztán amikor leszálltam a buszról, egyszer csak felkapott egy férfi, és úgy magához szorított, hogy levegőt sem kaptam; egyszerre sírt és nevetett – magas, jó megjelenésű ember volt, és tényleg sírt is, és nevetett is. – Nem ismersz meg? Nem ismered meg a papát? Én egyszerűen megnémultam. Nem is szóltam egy szót sem, amíg végre, már a taxiban ülve, meg nem kérdeztem tőle: – Hol van? – A házunk? Itt, a közelben… – Nem a ház, hanem a hó. – Miféle hóról beszélsz? – Én azt hittem, hogy itt majd sok hó lesz. Furcsán nézett rám, de elnevette magát. – New Orleansban még sohasem esett hó. Én legalábbis nem tudok róla. De hallgass csak! Hallod az égzengést? Mindjárt esik. Nem tudom, mitől ijedtem meg jobban, az égzengéstől-e, a cikázva, sisteregve lecsapó villámoktól – vagy az apámtól. Amikor az este lefeküdtem, még mindig zuhogott. Elmondtam a szokásos imáimat, és külön imádkoztam azért is, hogy mihamarább otthon lehessek Sooknál. El sem tudtam képzelni, hogyan fogok elaludni, ha Sook nem kíván jó éjszakát, és nem puszil meg. És tényleg nem is tudtam elaludni, csak azon gondolkodtam, vajon mit hoz majd a Mikulás. Nagyon szerettem volna egy gyöngyház nyelű bicskát. Meg egy nagy kirakós játékot. Cowboykalapot, hozzá való lasszóval.”