Balázs F. Attila par excellence műfordító, hiszen gyermekkora Erdélyben telt, Bukarestben könyvtár-műfordító szakon végezte el az egyetemet, 1990 óta Szlovákiában, Pozsonyban él, 2010-ben egyik alapítója volt a Szatmárnémetiben megjelenő Poesis International című folyóiratnak, vagyis élete és munkálkodása folyamatosan többnyelvű környezetben telt. Pályáját jószerével végig kísérte a költészet és a költői művek fordítása; kiadta a Kortárs román költők (2007) című antológiát, román lírát ültetett át szlovákra, számos fordításkötetet gondozott – így, évtizedek munkája nyomán keletkezett a Kis Odüsszeia, válogatott versfordításainak gazdag gyűjteménye. A költemények túlnyomó részének szerzője román klasszikus vagy jeles kortárs lírikus (Lucian Blaga, Mircea Dinescu, Nicolae Popa, Tudor Arghezi, Robert Serban), de található a szerzők között szerb (Nedeljko Terzić), brazil (José Eduardo Degrazia), spanyol (Pere Bessó, Rafael Soler), kubai (Rodolfo Häsler), török (Metin Cengiz, Müesser Yeniay) és moldovai román (Igor Ursence, Irina Nechit). A fordító a kiválasztott több mint 230 verset öt nagy tematikus fejezetbe osztotta: az elsőbe kerültek a költészet mibenlétéről szóló lírai vallomások, az ars poeticák és vallomások; a másodikba a boldogság pillanatait megragadó darabok; a harmadikba a családról szólók; a negyedikbe a szűkebb és tágabb hazát, a természetet és a Földet megéneklők; az ötödikbe a gondolati líra olyan alkotásai, amelyek az istenhit, a művészetek, az irodalom mindenhatóságát dicsérik. Talán korjellemző, hogy a költők mely alkotókra és mely műveikre utalnak verseikben; sorukban föltűnik Baudelaire, Beckett Godot-ra várva című darabja, James Joyce Ulysses-e, a nagyhatású olasz költő Giosué Carducci, valamint Proust, Fellini és Majakovszkij. A 20-21. századi kelet-európai és újlatin líra kaleidoszkópra emlékeztető színes rajza bontakozik ki az olvasó előtt, aki nyomon követheti különböző térségek és korszakok, a különböző nemzeti irodalmak világképének és beszédmódjának lassú alakulását, úgy ahogyan Lucian Blaga jelképi erővel megfogalmazta: „A lelkem hallgatás -- / és ahogyan békésen állok, meredten / mint kőaszkéta, / úgy tűnik, / hogy cseppkő vagyok egy óriásbarlangban, / melynek az ég a boltozata” (Cseppkő). Így, szinte észrevétlenül, cseppről cseppre gyarapodva bontakozik ki a kelet-európai és az újlatin népek 20-21. századi lírájának esetenként hagyományos, máskor nonfiguratív összhatású arculata. A kötet a mai világlíra iránt érdeklődők izgalmas olvasmánya lesz. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"