A magyar olvasóközönség előtt a nagy sikerű, nyolc nyelvre lefordított, A világ legjobb könyve (201410310) című regényével bemutatkozó svéd író, Peter Stjernström ezúttal egy rémtörténettel jelentkezik. A nyitófejezetben olyan jelenettel borzolja olvasóit, ami egy nehezen megoldható krimit sejtet. Vajon mi vesz rá egy fiatal házaspárt arra, hogy a Gotland-sziget eldugott, délkeleti sarkában álló rozzant kis lakóházában pár hónapos csecsemőjét furcsa kezelésnek vesse alá: ismeretlen folyadékot fecskendeznek a szervezetébe és a hátára pillangómintát tetoválnak, majd vérző kis testével a zord fenyőerdőben magára hagyják az ágak között, az éppen a kifejlődés stádiumában hemzsegő lepkebábok közt? Talányos beszélgetésükből kiderül, nem csak ők hajtottak végre hasonló cselekedetet. A folytatásban, ritmusosan visszatérve a múlt idősíkjaira, a megtalált kisfiú felnőtt korában kapcsolódunk a történetbe: Jonas Ramm, az adóhatóság hivatalnoka éppen unalmas állását változtatja meg. Új munkahelyén, a titokzatos és tökéletesnek tűnő Apisec cégnél hamar kiderül, hogy többet tudnak róla, mint ő saját magáról. Hősünk a fent említett erdei kis ház megöröklése után elkezdi kibogozni a múltjába vezető szálakat barátjával, a testes, mindig vidám Björnével. Amikor pedig összetalálkozik a sikeres és kompromisszumot nem ismerő fiatal üzletasszonnyal, Nelly Josefssonnal, döbbenten szembesülnek a kettejükben rejlő meglepő hasonlóságokkal. Jonasban számos kérdés merül fel a már serdülőkorában jelentkező különleges, ösztönös, szinte állati megérzőképességével kapcsolatban. Kik lehettek a szülei, és miért dobták el maguktól? A szálak a nyolcvanas évek közepére vezetnek, a Stockholmi Egyetem egykori ifjú amerikai tanárzsenijéhez, a lepkebúvár Ray Grandinóhoz, aki egy szekta-szerű kommunában (Kluster-villa) a legtehetségesebb diákjaival fura kísérleteket folytat. A lelkes értelmiségiek között van Mark Groschinsky és Pia Larsson is, Jonas biológiai szülei. Habár a titokzatos, valójában elmebeteg emberkísérletre „kiválasztott” négy párt hivatalosan eltűntnek nyilvánították, Jonas és Nelly megérzéseik segítségével a távoli mexikói hegyek közt megtalálják a „vándorlepkék módjára” odamenekült „old hippi” kolóniát. Az izgalmas regény lényegében a tudományos kutatás mindenhatóságával kapcsolatos aggályokat fogalmaz meg. Mi az, ami még etikailag megengedhető, hogy eljussunk az emberiség nagy terveinek megvalósításához? És mi az, ami már a kriminalitás határait súrolja? "www.kello.hu © minden jog fenntartva"