Az adventi időszakban Osloban játszódó történet központi témája a család, a szeretet és a felelősségvállalás kérdése. Letisztult és rendkívül precíz nyelvezetének is köszönhetően, a kis karácsonyfaárus lány története mindannyiunk számára szívbemarkoló és mélyen átérezhető modern karácsonyi üzenetté válik. Az 1978-ban született Ingvild H. Rishøi újságíróként és szerkesztőként dolgozik. Első novelláskötete 2007-ben jelent meg. Többek közt elnyerte a Brage-díjat és a P. O. Enquist-díjat is. Így írtak róla: „Nagy emberismeretének köszönhetően egészen közel kerül a szereplőihez. Az eredmény szívbemarkoló és melankolikus – ám a vidámság sem hiányzik belőle. Eredeti és különleges.” A Stargate nemzetközi sikert hozott Rishøi számára: a kiadási jogokat több mint húsz országban megvásárolták, film is készül belőle. „Aztán Tommy arról mesélt, hogy karácsonykor a koldusoknak nem hagynak békét. Elmondta, hogy a modern ember már nem karácsonyi ajándékot vásárol, hanem kecskéket Afrikába, elmondta, hogy Afrika már dugig tele van kecskékkel, és egész decemberben hosszú sorok kígyóznak a Szegényház előtt, de nem szegények állnak sorba, magyarázta Tommy, hanem gazdagok, akik kétségbeesetten keresnek valakit, akin segíthetnek, komolyan mondom, mondta Tommy, már senki sem a saját családjával, hanem a szegényekkel meg a narkósokkal akar ünnepelni. Szopogattam a mézeskalácsot, megpuhult, átnedvesedett és finom lett. – És tudjátok, melyik történetet imádják olvasni az emberek karácsonykor? A kis gyufaárus lányt. És ugye emlékeztek, az miről szól? Kivettem a számból a mézeskalácsot. – Egy karácsonyfáról – mondtam. – Egy éhes gyerekről, aki egy libasültet néz egy ablakon keresztül – mondta Tommy, megveregette a snüsszesdobozt az asztalon, és Melissa felé biccentett. – Hogy a basszameg esne bele, ahogy szoktad mondani. Ezt nevezik az emberek karácsonyi hangulatnak. – Igen – feleltem. – És tudjátok, karácsonykor kin szeretnének az emberek a legjobban segíteni? – kérdezte Tommy. – A legeslegeslegjobban? – Nem – mondtam. – A sovány gyerekeken – mondta Tommy. – A soványokon? – kérdezte Melissa. – Yes – mondta Tommy, és megsimogatta a hajamat. – És itt van ő.” Részlet a regényből