A nyelvtanár és politológus Andreisik Tibor memoárja nem csupán saját életét, hanem annak az "elsüllyedt államalakulatnak", a Magyar Népköztársaságnak a mindennapjait is be kívánja mutatni, melybe 1964-ben született. Vállaltan nosztalgikus, ugyanakkor helyenként kritikus is a nézőpontja, ahogy végig tekint azon a negyed századon, amit ő maga a Magyar Népköztársaságban élt, időnként össze is hasonlítva az államszocialista időszakot a mostanival. Feleleveníti a kisdobos és az úttörő éveket, a magyar sport, főleg a futball nagy pillanatait, a mozizásokat, a televíziós emlékeket, azt, mennyit ért annak idején egy forint és mire lehetett egyáltalán elkölteni. Ír fiatalkora meghatározó könnyűzenei előadóiról, a barátokról, a balatoni nyarakról és első csehszlovákiai útjáról, az Ifjúsági Magazinról, az 1980-as moszkvai olimpiáról, a főiskolai tanulmányokról és persze az első szerelmekről. Bemutatja orosz nyelvi tanulmányait, hathetes tanulmányútját Odesszában, vagy éppen az 1989-es utazását Varsóba és Moszkvába. Felidézi a tanári pályakezdést 1987-ben, az akkori viszonyokat, s azt, hogyan jutott ki először Londonba, ahol 1989-90 fordulóján fél évet is eltöltött. Még úgy utazott ki, mint a Magyar Népköztársaság állampolgára, ám mire visszatért, már egy másik államalakulat, a Magyar Köztársaság polgárának számított. Általános gyűjtőkörű könyvtáraknak ajánlható kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"