Zimányi Ágnes FILOZÓFIAI MEGHATÁROZÁSOK GYŰJTEMÉNYE ismertető Akinek a filozófiában használatos fogalmakra nézve biztos tudása van, aki pontosan tudja, hogy a különböző szakkifejezések (legalább egy bizonyos filozófiai rendszeren belül) mit is jelentenek, az minden esetben értelmesen hozzá tud szólni, társalgás vagy vita közben felmerülő általános jellegű kérdésekhez. Ha pedig valaki filozófiát tanul, és még inkább, ha azt, mint szakot művelni akarja, akkor a fogalmak biztos és pontos ismerete életszükségletté válik. Az persze igaz, hogy a különböző filozófusok és filozófiai iskolák ugyanazokat a szakkifejezéseket sokszor igen különböző módon határozták meg. Ez a tény sokszor kétségbe ejti azokat, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon felületesen foglalkoznak filozófiával, illetve arra ösztönzi őket, hogy előálljanak a követeléssel: legyen minden alapvető fogalomnak egyetlen egy meghatározása. Ez azonban nem valósítható meg. Hiszen pontosan abban mutatkozik meg a különböző filozófiai irányzatok alapvető különbözősége, hogy fogalmaik különböznek. Ebből azután az is következik, hogy minden, filozófiai fogalmat összesítő gyűjtemény mögött ténylegesen valamiféle filozófiai rendszer áll. Ez a megállapítás természetesen erre a gyűjteményre is vonatkozik. Aki ezt kézbe veszi, hamar meg fogja állapítani, ha csak egy kis áttekintése van a mai filozófiai irányzatokról, hogy az itt összefoglalt filozófiai meghatározások hátterét főképpen az a filozófiai irány adja, amely hamarosan véget érő századunk első felében az újskolasztikus filozófián belül a német idealizmussal való párbeszéd nyomán, mint keresztény transzcendentális filozófia alakult ki. Ez az irányzat vallja és megalapozza a metafizikai ismeret lehetőségét, vagyis azt, hogy az emberi ész biztos és minden körülmények között érvényes ismereteket tud szerezni a valóságnak arról a dimenziójáról is, amelyhez az egyedi tapasztalás nem tud hozzáférni. Ezek az ismeretek azok, amelyek az emberi cselekvésnek is megadják a mindenkor érvényes normáit. Ezért mindenkinek, aki ilyen jellegű tájékozódást keres, ezt a gyűjteményt ajánlani tudom. Néhány példa: ABSZOLÚT (lat. absolutus): Eloldott, tökéletes, feltétlen, korlátlan, önmagának tökéletesen elegendő (esse per se). Mástól nem függő, nem viszonylagos, érvényében független. A szó valódi értelmében, a világ végső magyarázataként, egyedül Isten feltétlen, abszolút valóság. Bizonyos értelemben azonban mindaz abszolút, ami nem szorul további magyarázatra, így a logikai, metafizikai alapelvek, az alapértékek stb. Pauler Ákos megfogalmazásában: „minden dolognak van valami végső előfeltétele, amely már más dolgot nem bír feltételéül, azaz: minden dolog szempontjából kimutatható oly princípium, mely abszolút, mert nincs további feltétele, s így más valamiből már nem igazolható” (Bevezetés a filozófiába, 28. §). Ellentéte a relatív. ABSZTRAKCIÓ (lat. abstractio ● gör. aphelein, ἀφέλειν): Elvonatkoztatás. Az érzéki képben lévő érthető szerkezet megragadásának folyamata. Megismeréskor a megismerő értelem eltávolodik az érzéki képzettől, megvilágítja érthető szerkezetét, és fogalmat alkot belőle. Aquinói Szent Tamás megfogalmazásában: „intellectus noster et abstrahit species intelligibiles a phantasmatibus, inquantum considerat naturas rerum in universali = értelmünk el is vonatkoztatja az érthető képet a fantazmákból, amennyiben az egyetemesben a dolgok természetét szemléli” (Summa Theologica, I. 85. 1. ad 5.) → fogalom, megismerés ALKALOM (lat. occasio): Az az adottság, amely egy eredmény eléréséhez se nem szükséges, se rá nézve közvetlenül nem hat, de létrejöttét nagymértékben elősegíti. →